Alapanyagok

Fafajok:

Munkáink során kiváló minőségű, műszárított fafajokat használunk fel, többek között borovi fenyőt, lucfenyőt, tölgyet, gőzölt bükköt, cseresznyét valamint bármilyen különleges igénynek megfelelő fajtát.

lucfenyő  

Picea abies vagy Picea excelsa. Tekintélyes nagyságúra megnövő fa, amelynek igen sekélyen húzódik a gyökérzete. Koronája keskeny kúpos. Fiatal kérge sima, világosbarna, az idősebb fáké szürke vagy rozsdabarna, pikkelyesen hámló. Ágai rendszerint örvösen fejlődnek; hegyes tűlevelei több évig megmaradnak, az idősebbek lehullnak, s helyükön rombusz alakú levél-ripacs marad vissza. Májusban a porzós virágzatok előbb vörösen, majd sárgán jelennek meg az előző évi hajtásokon, a tűk hónaljában. A termős virágzatok - tobozok - a felső ágak csúcsán csüngve fejlődnek. Virágzás idején pirosak, majd megnőnek, megzöldülnek, éréskor a fásodó pikkelyek megbámulnak. A toboz éréskor is csüng, egészben marad és így hullik le. A lucfenyő alkotja az erdőhatárt az európai magashegységekben.

vörösfenyő

Larix decidua. Erőteljes gyökérzetű, hatalmasra kifejlődő fa, amelynek az ágfejlődése szabálytalan. Oldalágai ívesen lehajlanak, vékonyak. A szürkésbarna kéreg az idős törzseken szabálytalanul pikkelyes. Tűit minden évben lehullatja. A tavasszal kifejlődő tűlevelek világoszöldek, puhák, a fiatal hajtáson szórt állásúak, az idősebb hajtásokon viszont sokszor csokrosak. Májusban—júniusban nyíló porzós virágai kénsárgák, a termős tobozok kárminpirosak, aprók, tojásdadok. Értékes fája van, fényigénye nagy. Az Alpok és Kárpátok vonulatain, a lucosöv felső határán elegyedve őshonos.

erdeifenyő

Pinus silvestris. Karógyökerű fa, koronája gömbös vagy ellaposodó. Fiatal hajtásain a kéreg zöld, később narancsvöröses, az idősebb törzseken szürkésbarna, rétegesen hámló. Vágásfelülete vörösbarna. A zöldesszürke tűlevelek párosával fejlődnek az ágakon kialakuló törpehajtásokon; az idősebbek ezekkel együtt hullnak le. Május táján jelennek meg a kénsárga, porzós virágok és a rózsaszínes, fiatal tobozok. A termős virágzatok, magányosan vagy kettesével, néha hármasával, ágvégi helyzetben találhatók. Érésük két évig tart. Európában az Elbától az Urál-hegységig összefüggően elterjedt, de hegyvidékeken egymástól elszigetelt, kisebb állományokban is megtalálható. Jól bírja a sovány, homokos talajt és a sziklás termőhelyeket egyaránt.

közönséges nyír

Betula verrucosa vagy Betula pendula. Karcsú törzsű, tekintélyes nagyságúra kifejlődő fa. Feltűnő fehér, hámló kérge, amely körkörösen, papírszerű szalagok formájában lehúzható. A törzsek alsó része mélyen barázdás. A levelek rendszerint rombusz alakúak vagy háromszögű tojásdadok, hegyesek, kétszeresen fűrészes szélűek, néha karéjosak, kopaszak. A porzós és termős barkák egyaránt csüngő helyzetben fejlődnek. Porzói sárgák, a bibék pirosak. Szárnyas termésein a szárny szélesebb, mint a termés. Áprilisban, májusban virít, gyakori a savanyú talajú erdők vágásaiban.

fehér nyár

Populus álba. Szürkésfehér kérgű, gyorsan növő fa. Tojásdad levelei durván fogasak vagy karéjos öblösek, fehér fonákúak. Porzós barkái nagyok, vastagok, a termősek rövidebbek. A magvakon nagy szőrüstök alakul ki, ez röpítőkészülékként működik. Márciusban, áprilisban virágzik, főleg a folyók mentén fekvő ligeterdőkben, fűzekkel elegyesen (puhafaligetek) fordul elő.

enyves éger

Alnus glutinosa. A levelek zöldek, fiatalon enyvesek, visszás tojásdadok, csúcsukon kicsípettek, szélükön kanyargós fogasok. Sudaras fa, törzse sötétszürke, kérge repedéses, magassága elérheti a 20 m-t is, töve gyakran gyökérsátort alkot. A porzós barka csüngő helyzetű, a porzók pirosak. A termős barkák hosszú nyelűek, oválisak, a termés tobozszerű. Március—áprilisban virágzik. Eurázsiái faj, folyóparti fűz-nyár ligetekben, hegyvidéki, patakparti égeresekben tömeges, az égerlápok uralkodó fája. Vízi építkezésekhez alkalmas puhafa. Gyökerein nitrogéngyűjtő gombák élnek.

hegyi juhar

Acer pseudoplatanus. Szabályos alakú fa. Törzsén a kéreg pikkelyesen hámlik. A levél tenyeresen, mélyen karéjos, öttagú, a karéjok öblei hegyesek. A levél fonáka szürkészöld. A virág sárgászöld, öttagú, csüngő bugás virágzatba tömörülő. Az ikerlependék-termés részterméskéi hegyesszöget képeznek. Májusban—júniusban virágzik. Közép-európában és a mediterrán területeken, a síkságokon és a hegyekben egyaránt elterjedt.

bükk

Fagus sihatica. Hatalmas, nagyra fejlődő fa. Sima, szürke kérgéről könnyen felismerhető. Csaknem ép szélű levelei nyelesek, széles tojásdad alakúak, hegyesek, válluk ék alakú. A levelek kopaszak, de fiatalon pillás szélűek. A porzós virágzatok hosszú kocsányú, csüngő csomókban állnak; a termőseket kettesével, közös kupacs burkolja. A kupacs éréskor négyhasábúan nyílik. A termés háromélű makk. Virágai áprilisban—májusban nyílnak. Magyarországon csak ritkán hoz gazdag termést. Atlantikus, kiegyenlített, hűvös, párás viszonyokat igénylő fafaj.

kocsánytalan tölgy

Quercus petraea vagy Quercus sessiliflora, vagy Quercus sessilis. A kocsányos tölgytől tojásdad alakú koronájával, ülő terméseivel és kocsányos, ékvállba keskenyedő leveleivel különbözik. Könnyen kereszteződik is vele, ezért sokszor a pontos meghatározása igen nehéz. Ősszel élénkpirosra színeződő lombja miatt parkfának alkalmas, de nálunk, erdőben állományalkotó.

dió

Juglans regia. Szürkésfekete kérgű, terebélyes fa. Ágai először zöldesbarnák, majd hamuszínűek. Levelei páratlanul szárnyasán összetettek. A levélkék merevek, sötétzöldek, illatosak, kopaszak és ép szélűek, hosszúkás tojásdad alakúak, csúcsuk hegyesedő. A porzós barkák az előző évi hajtások hónaljában, a termős virágok a fiatal hajtások csúcsán fejlődnek. A termés gömbös vagy tojásdad, csontkemény héjú, ezt kívül még egy húsos, zöld burok is védi. A maghéj vékony hártyás, a karéjos fehér mag (bél) hullámos felületű, fehér. Április végén vagy májusban virít. Hazája Délkelet-Európa — Elő-Ázsia.

Laminált forgácslapok:

A laminált forgácslap hőpréseléssel, mindkét felületen bevont, sima vagy mélynyomott dekoratív megjelenésű bútoripari és belsőépítészeti alapanyag. Hordozólemeze faforgácslap.

Natúr forgácslap:

A faforgácslap döntő többségében fenyő és lágylombos faanyagból, kötőanyag és hő alkalmazásával előállított síkpréselt, háromrétegű lemez, amely gyártásánál a felhasznált faalapanyag egészségre káros festéket, pácot, favédőszert, stb. anyagokat nem tartalmaz. Nagy mennyiségben való alkalmazására fafurnéros termékek előállításakor van szükség.

Szín-azonos hátfallemez:

A szín-azonos hátfallemez bevezetésének célja, hogy a laminált faforgácslap színével azonos kiegészítő hátfalak is segítsék a felhasználók munkáját. Ezzel a lehetőséggel megoldható a belsőépítészek és a bútortervezők régi álma, az azonos színhatás megjelenítése a termékeken.

Munkalapok:

Postforming eljárással, műanyag felületborító anyag felragasztásával készülő egy vagy kétoldalt kerekített élű 28 vagy 38 mm vastag forgácslap.

A borítólemez adja a munkalap kiváló felületi tulajdonságait:

• színtartó (fényálló)

• ellenáll a hőnek (cigarettahamu, forró vízzel teli edény)

• foltérzéketlen (ellenáll a háztartási vegyszereknek)

• kopás-, ütés- és karcálló

A munkalapok hosszú élettartama érdekében kerülendők az extrém igénybevételek, mint például tűzhelyről levett forró edény közvetlen ráhelyezése, fémsúrolóval való tisztítása, valamint kés és egyéb vágóeszköz közvetlen használata a felületen!

Fafurnérok: